Bár ütemes
léptekkel haladunk kifelé a nyárból, viszont úgy esett, hogy kedves párommal Balatonfüreden töltöttük az augusztus
19-20-át. Ezúttal ebből hoztam egy leheletnyi ízelítőt, hogy aztán a friss és ropogós élményekkel fűszerezett
bejegyzés segítséget nyújtson
számotokra, hova érdemes betévedni,
ha esetleg arra jártok, akár a hidegebb hónapokban, ugyanis a Balaton rengeteg élményt, szépséget és
finomságot tartogat ősszel és télen is!
A várost egyébként
mindketten jól ismertük, amikor szóba került a kiruccanás lehetősége. J. már
több alkalommal nyaralt a környéken, a magam részéről pedig a gyermekkori,
nagymamámnál eltöltött nyári heteknek, sőt hónapoknak köszönhetően gyakorlatilag
úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet, de az elmúlt évek során
Balatonfüred annyit változott, hogy érdemesnek tartottuk újra felfedezni a
környéket. A mehetnékre pedig csak rátett még egy lapáttal, amikor valahogy a
látóterünkbe került Magyarósi Csaba ajánlója a füredi jóságokról. Néhányat ki
is próbáltunk közülük!
Malackrumpli
A helyről
mindenképpen érdemes tudni, hogy kéz a
kézben működik a Fekete Bárány biogazdasággal, így annak terményeit, és persze az azon nevelt állatok húsát hasznosítják a Malackrumpli konyháján. Ez persze azt
is jelenti, hogy napi készlettel
dolgoznak, tehát a hajnali 4-6
között leszedett zöldségekből főznek, amelyek ha menet közben elfogynak, egy darabig nem tudják pótolni azokat.
Ugyanez igaz a melegen füstölt ételekre, hiszen gondoljunk bele: csupán a
füstölés 10-18 órát vesz igénybe, nem beszélve az 5-6 órányi utómunkálatokról,
hogy aztán a Pulled Porkhoz hasonló
ételcsodákat hozzanak ki belőlük.
Annak, aki
esetleg nem ismerné – és bizony ezzel sokan vannak így – megsúgom: az étel egész disznóból készül, amelyet kiváló minőségű sóval és durvára darált borssal bedugnak egy ún. meglegfüstölőbe 18 óra
erejéig. Az így kapott húst
"kitépkedik", hogy azt összekeverve
– zsíros és a húsos résznek köszönhetően – egy
szaftos masszát kapjanak. A procedúrának köszönhetően a hús egyáltalán nem igényel sem cukrot, vagy bármiféle
fűszerezést. Amennyiben Pulled Pork mellett döntenénk, köretként még szintén saját
termelésű, bio burgonyából készült rosejblit kaphatunk, és némi savanyúságot. A végeredményhez
foghatót pedig még soha életemben nem kóstoltam. Adott a puha zsemle, és a benne szó szerint SZAFTBAN TOCSOGÓ FÜSTÖLT HÚS, amely kellően harapnivaló, ugyanakkor pillanatok alatt krémessé omlik a szádban. Könyékig szaftosan
rágcsáld hozzá az olajban sült, de! nem
olajos rosejblit és a savanyúságot,
az ízélmény pedig garantált.
Mindezt
egyébként három falatból szűrtem le, merthogy a tányéromon eközben ott
díszelgett egy kiadós adag Sóskapesztós
parmezános lepény, amely csak és kizárólag arra várt, hogy befaljam. Bár a lepény közepén, a melegtől még lágy
tésztához egy leheletnyit sokalltam a
feltétet, egészen hamar túltettem magam azon, hogy nem szeretem a sóskát,
és egy morzsát sem hagytam a tányéron.
A Malackrumpli
egyébként félönkiszolgáló rendszerrel
működik, ez pedig annyit takar, hogy (1)
belépéskor a kezedbe nyomnak egy étlapot, hogy átfuthasd a kínálatot, (2)
hogy aztán ott helyben megrendelhesd
a legszimpatikusabbat, (3) és még azzal
a lendülettel ki is fizethesd az ételt. Ekkor kapsz egy kódot, amelynek segítségével
elnavigálnak majd hozzád a
felszolgálók az ételeddel. Míg ez megtörténik, elbandukolhatsz a Manézsba leadni az italrendelést. A bisztró egyértelműen az "eyecatching" kategória díszpéldánya,
merthogy egy régi cirkuszi kocsiból
alakították ki a bárt, ahol mennyei
házi szörpöket és jeges teákat
lehet kapni.
A rendszer
persze nem egyszer kivívta már magának néhány ember nemtetszését, hiszen lássuk
be: nem ehhez vagyunk szokva, ám ennek még korántsem kell azt jelentenie, hogy ez a megoldás rosszabb lenne.
Arról nem is beszélve, hogy a Malackrumpli
vendégeinek java része pontosan tudja, milyen jellegű helyre tévedt, és
biztos vagyok benne, hogy az elvárásaikhoz
hű képet és remek ételeket fognak
kapni a Malackrumpliról, mindezt egy
hihetetlenül laza, tóparti hangulatba ágyazva.
★★★★★
Baricska Csárda
A Baricskát
illető ígéretek, mint a tartalmas magyar
ételek, modern szellemben, szakértő kezek által elkészítve,
kiváltképp szakács lévén, kellőképp felcsigázták kedves páromat, és nem mondom,
hogy a dombon felfelé sétálva, a mesébe
illő, lugasos terasz nem hozta
meg a kedvem a csárdabeli vacsorához.
Hamar helyet is
foglaltunk az egyik kinti asztalnál, miközben a szomszédos vendégekhez hasonlóan
áldottuk a szerencsénket, hogy estére elállt az eső, és ilyen gyönyörű helyen
vacsorázhatunk. Vártuk hát a pincért, aki kisvártatva
ki is lesett az ajtón, majd észrevéve
az újonnan érkezőket nemes egyszerűséggel visszatért a munkájához. Utóbb
kiderült, mindezt azért, mert a nedves
terasz miatt kizárólag a belső részen vacsorázhattunk, amellyel az
égvilágon semmi probléma nem lett volna, ha a "majd csak észreveszik
magukat" jellegű faképnél hagyásunk helyett, megtett volna néhány
lépést, hogy tájékoztasson minket a lehetőségeinkről. A lelkesedésem persze
azzal derékba is törött. Szívem szerint nekivágtam volna keresni egy másik
éttermet, hiszen ezzel a gesztussal egy az egyben azon érzésem támadt, hogy a
hátuk közepébe kívánnak minket. Mindez valószínűleg így is volt, hiszen a
szezon egyik csúcsán érkeztünk, így az erre való tekintettel, kellő
toleranciával a vendéglátásban dolgozók irányába, végül helyet foglaltunk a
belső terem egyik kétszemélyes asztalánál, éppen a sarokbéli gyönyörű kályha
mellett. Szerencsénkre ezúttal egy, az előzőnél
jóval kedvesebb pincérhez volt szerencsénk, aki sietve bár, de készségesen, és viszonylag gyorsan felvette a rendelésünket: Szarvasgombás vaddisznógombóc, zöldfűszeres házi széles metélttel
és Harcsapaprikás túrós csuszával,
merthogy azon az estén, ha a hétköznapokban nem is engedhetjük meg magunknak,
de a nyaralás alkalmával különleges
gasztronómiai élményre vágytunk. Meg is kaptuk. A parádésan elkészített ételek már-már felejtetni engedték a
kellemetlen fogadtatást, csakhogy a
vacsorához járó kabaré igencsak megfeküdte a gyomrom.
Velünk szemben
egy koros hölgyekből álló társaság foglalt helyet két úriember társaságában.
Nem kellett hallgatóznunk ahhoz, hogy értsük minden szavukat. Éppen a privát
salsa tanfolyamról és egy Miamiban található nyaralóról folyt a beszélgetés,
amikor megérkeztek a cigány zenészek. Ki másnak húzták volna, ha nem nekik? Na,
nem mintha mindez irigységgel töltött volna el, sokkal inkább az zavart, hogy
mindezt (1) akkora hangerővel tették, hogy a saját gondolataimat nem hallottam,
(2) az egyik vonós annyira közel helyezkedett el, hogy akár az ölemben ülve is
zenélhetett volna, (3) tudomást sem véve a sarokban ülő vendégekről hátat
fordított nekünk és kizárólag azoknak zenéltek, akik akkora összeget
csúsztattak a zsebükbe, amely fedezte volna a mi aznapi fogyasztásunkat, (4) míg másik társuk, ugyancsak háttal állva,
minek szépítsem: kétszer-háromszor megigazította a farpofái közé csúszott
nadrágját. Nos, ez minden, csak nem az a látvány, amelyre egy ehhez hasonló
kaliberű helyen elköltött vacsora közben vágytam.
Kiválóan
megkreált, magyaros ételek ide, cigányzenészek oda, a Baricska egyáltalán nem idézte fel bennem az igazi,
amolyan csárdákra jellemző hangulatot, merthogy annak egyik alappillére nem
más, mint az ez utóbbitól távol álló meleg, szívélyes fogadtatás. A magam
részéről nem szívesen térnék be még egyszer egy olyan helyre, ahol a semmibe veszik az embert, kivéve persze ha nem dagad a zsebe a
húszezresektől.
★★☆☆☆
Amennyiben
hamisítatlan "csárdaélményre" vágytok, ajánlom a figyelmetekbe a Koloska Csárdát, ahová nemcsak az ételek,
hanem a hangulat miatt is érdemes betérni.
A belső termek mellett, a vendégek akár a teraszon is vacsorázhatnak, és
ennek bizony a hűvös idő sem szabhat gátat, hiszen a fázós vendégek pokrócba bugyolálhatják magukat a vacsora erejéig.
És, ha már ott jártok, mindenképpen látogassatok
el a forráshoz, valamint a kettő között félúton található, újonnan
kialakított vadasparkba!
Sparhelt Bistro
A bisztróba
augusztus 20-án, kései ebédre mentünk, ám annak ellenére, hogy az összes asztal foglalt volt és a személyzet már javában készült az estére,
szívesen fogadtak bennünket, amely az előző este tapasztaltak után különösen
jól esett a lelkünknek! Az étterem egyébként a város szívében, a Városháza szomszédságában helyezkedik
el, és a vidéki romantika jegyében
került berendezésre.
A szabadtéri
étkezés iránti vágyunkat kiélve, ezúttal hófehér, tiszta papírterítővel fedett asztalnál
foglaltunk helyet, és azonnal ki is hozták a rövidke, azonban havonta
változó étlapot, amely Chef Elek Balázs munkáját dicséri. Ígérete szerint a
nagy körültekintéssel válogatott alapanyagok, a szakma mély ismerete, konyhai
fortélyok sora és a főzés szeretete teszik felejthetetlenné a fogásokat. Az
éppen aktuális közül pedig viszonylag viszonylag egyértelmű volt a választás,
de még mielőtt belefoghattunk volna a kóstolásba, aprócska vendégváró falatkákkal kedveskedtek nekünk. A hibátlan
minőségű ételek izgalmas tálalásban kerültek elénk: Borjú pofa, tökfőzelékkel, valamint Tészta, rukkola, koktél paradicsom, kukoricán nevelt csirke egyértelműen kimaxolta az elégedettségmérőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése