A trópusi színektől elkanyarodva, az IsaDora palettája új, bronzos-aranyos árnyalatokkal is gazdagodott az idei nyár folyamán, méghozzá a tavasszal megjelent termékek révén, és persze a Sunkissed Bronzing Makeup 2016-os kollekció keretein belül, az aranylóan ragyogó bőr elérése érdekében, nemcsak a fülledt, nyári napokra!

Bátran állíthatom: Sunkissed Bronzing Make-up legkülönlegesebb készítménye nem más, mint az arcra, hajra és testre egyaránt használható Bronzing Shimmer Oil. A termék egy leheletkönnyű, gyorsan felszívódó formulájú szárazolaj, amely gyengéden ápolja, puhává és aranylóan ragyogóvá varázsolja a bőrt, és a hajszálakat.

● Finom, energizáló nyárias illat

● Ellenállhatatlan, napbarnított hatást biztosít

● Aranylóan ragyogóvá teszi a bőrt, a hajat, és mivel egy leheletkönnyű szárazolajról van szó, pillanatok alatt felszívódik, így nem hagy zsíros érzetet sem

● Kiválóan használható napozás utáni olajként, hiszen a hidratáló és puhító olajok révén kondicionálja, védi, helyreállítja a haj szerkezetét, simává varázsolja, ápolja a bőrt, hatékony védelmet nyújt a napozás miatt kialakuló dehidratációval szemben

● Hidratáló és puhító olajok révén kondicionálják, védik, helyreállítják a haj szerkezetét

És, ami a legelképesztőbb benne, az aktív összetevők teljes sora: napraforgóolaj, édes mandulaolaj, olivaolaj, jojoba olaj, mogyoró olaj, makadámia dióolaj, körömvirág olaj, amelyek többségében hidratáló, bőrpuhító és öregedésgátló hatással bírnak, miközben a C-vitamin antioxidáns tartalma teszi igazán hatékonnyá az keveréket.

Mutatom, hogy milyen újdonságokkal találkozhattok még a Sunkissed Bronzing Make-up 2016-os kollekciójában:

▪ Nude Cushion Foundation alapozócsalád új, bronzosító árnyalattal gazdagodott, amely ígérete szerint tökéletes „on-the-go” társ az utazáshoz.

▪ Az alapozást követően a Face Sculptor Bronzer és a hozzá tartozó ecset segítségével gyakorlatilag újraformázhatjuk az arcunkat, mind az évszak, mind a bőrtónus figyelembe vételével. A paletták két matt bronzosítót és egy ragyogó nyári highlightert tartalmaznak, méghozzá a 11 Natural Bronze és a 12 Medium Bronze variánsokban.

▪ A már emlegetett Eye Shadow Quartet szintén újabb taggal bővült, méghozzá a 08-as Sunkissed árnyalatban. A krémesen selymes textúra és a hosszan tartó hatás ezúttal is garantált, akárcsak az általam kipróbált 07 Tropical Garden esetében.

▪ Gloss Glacé szájfények immáron 22 Coral Glacé és 23 Bronze Glacé árnyalatokban kölcsönöznek 3-D tükörfényt az ajkakra.

▪ Ahogy mindig, úgy most is új színekkel bővült a Wonder Nail paletta: 529 Sunkissed kifinomult és az 530 Peach on the Bech árnyalatával az élénkebb színek kedvelőinek.

TESZT

A Nourishing Lip Oil ajakbalzsamat, ugyan perzselően forró, nyári napokra fejlesztették ki, mégis minden évszakban, és úgy egyáltalán, mindennapos használatként is megállja a helyét.

Nourishing Lip Oil

● Búcsú a cserepes ajkaktól: íme az új ajakápoló olaj

● Zselés-olajos formula ápoló olajokkal

● Mélyen hidratálja, ápolja és puhává varázsolja az ajkakat

● Áttetsző, fényes hatás

● Krémesen lágy, finom érzet az ajkakon

● Természetes, friss vanília-, lime-, és rozmaringillattal

● Aktív hatóanyagok: avokádóolaj – hidratál, antioxidáns, serkenti a kollagéntermelést; napraforgóolaj – hidratál, öregedésgátló, bőrpuhító; kókuszolaj – hidratál, sebgyógyító hatású

Használat előtt kimondottan tartottam tőle, hogy olajos mivoltánál fogva csúszni-mászni fog a számon, és szinte biztos voltam benne, hogy bele fogok nyúlni, aztán meg olajfoltokat fogok hagyni mindenen, amelyhez csak hozzányúlok. A felvitelt követően azonban elégedetten konstatáltam, hogy állagát tekintve, sokkal inkább hasonlít zseléhez, mintsem olajhoz, így a bőrömmel érintkezve, mintegy mézhez hasonlóan rátapadt és beivódott az ajkaim barázdáiba. Az ajkaknak egyébként kristálytiszta ragyogást kölcsönöz, amelyet egy hozzám hasonló, matt ajkakat kedvelő enyhe túlzásnak érezhet, azonban a viselete mindenképp megéri, mert:

(1) összetevői minden pillanatban jótékony hatást gyakorolnak az ajkainkra

(2) a vanília, a rozmaring és a lime illatánál fogva nyugtató hatást gyakorol ránk

(3) jóval hosszabb ideig fennmarad az ajkakon, mint hagyományos társai.

Ahogyan használtam: bőrradírral (bármilyen hidratáló olajjal kikevert cukorral is helyettesíthető) átdörzsöltem az ajkaimat, így megszabadultam az elhalt hámsejtektől, hogy azok ne állják útját a balzsamba csempészett hatóanyagoknak. Felhelyeztem egy arcpakolást, az ajkaimra pedig felkentem egy adag ajakápolót, azáltal tökéletes kiegészítőként funkcionálva a hétvégi szépségápolási rutinomnak.

Az IsaDora további termékéhez hasonlóan, a Nourishing Lip Oil is egy magasabb árkategóriába tartozik, azonban zselés formulájának köszönhetően sokáig kitart, hatóanyagai révén pedig természetes módon ápolja az ajkakat. Amennyiben mégsem engedhetjük meg magunknak ajkaink kényeztetését, szívből úgy gondolom, hogy a kollekció bármely darabja akár ajándékként is megállná a helyét.

OLCSÓ VAGY DRÁGA?

A kérdéskör gyakorlatilag azóta foglalkoztat, hogy beszereztem életem első sminktermékét, viszont a témát az "úgy sem engedhetem meg magamnak" jeligére az esetek többségében igyekszem hanyagolni. Bár a "beautyguruk" előszeretettel hangsúlyozzák a minőség fontosságát – tekintve, hogy a sminkkollekciójuk java részét tesztpéldányként szerezték be –, ugyanakkor a magam részéről mindig is igyekeztem több-kevesebb sikerrel, de olcsóbb alternatívákat keresni. Mondom, hogy mire jutottam!

Amennyiben csak egyetlen sminkterméket ajánlhatnék, amelyet érdemes a drágább szekcióból kiválasztani, az mindenképpen az alapozó lenne. A minőségi alapozók, némiképp ugyan fajtájuk függvényében, de gazdag pigmentáltságuknál fogva sokkal jobban fednek és tovább fennmaradnak, mint olcsóbb társaik, így (1) jóval kevesebb is elég belőlük, (2) sokkal szebben építhetőek, és a végeredmény sem ad "malteros" hatást.

A korrektort szintén a drágább árkategóriából választanám, merthogy a személyes tapasztalatok azt mutatják, hogy az olcsóbb társaik fedése esetenként kritikán aluli, főleg a sötétebb karikák vagy a bőrhibák és bőrproblémák elfedésére. Érdemes szem előtt tartani, hogy ez utóbbiak eltüntetésére nemcsak márkákkal, hanem textúrákkal és színekkel szintén játszhatunk, viszont egy egyébként is gyulladt bőrfelszínre semmiképp sem használnék silány készítményt, hiszen valószínűleg csak rontana a helyzeten, sokkal inkább olyat, amely hatóanyagainál fogva nemcsak elfedi, hanem nyugtatja, gyógyítja azt.

Néhányan egyenesen esküsznek a minőségi szemhéjalapok használatára, hiszen egy biztos bázist adó alapon, az olcsóbb árkategóriás szemhéjpúderek is remekül mutatnak. A magam részéről viszont nemhogy messzire kerülném a márkásabb verziókat, de még csak szükségét sem érzem annak, hogy mindennapi használatra bevessem azt. A gyakorlatban egy minőségi korrektor is képes biztosítani a szemhéjnak egy egyenletes színt, vagy akár bázist a szemhéjpúdernek.

A púderek tekintetében már sokkal egységesebbek a vélemények, ugyanis egy egyszerű drogériás verzió is tökéletesen megállja a helyét a mindennapok sodrásában, főleg ha csak egy leheletnyi mattítást, vagy azt szeretnénk elérni, hogy a felvitt alapozó és korrektor tartós hatást biztosítson.

"A szépség annyin múlik, hogy mennyire van valaki kibékülve önmagával, és ez mindig kiolvasható az ember szeméből." 

- Sophia Loren -

A szemöldök formázását célzó termékek kiválasztásában leginkább az számít, hogy elve milyen adottságokkal rendelkezünk. Nyilván, ha valakit erősebb és sötétebb szemöldökszálakkal áldotta meg az ég, akkor egy egyszerű, viszonylag olcsó szemöldökceruza is megállja a helyét, viszont – szintén tapasztalatból mondom –, hogy a vékonyszálú, világos szemöldök esetében érdemes drágább árkategóriában keresgélni, hogy ténylegesen egy jól pigmentált terméket válasszunk jelenjen meg filces, krémes vagy akár poros formulában.

Szemhéjpúder esetében érdemes átgondolni, hogy melyek azok a színek, amelyeket előszeretettel viselünk magunkon, és annak árnyalataiból álló palettát beszerezni viszonylag minőségi termékeket forgalmazó márkától. Gondolok most egy nude palettára a földszíneket kedvelők számára.

A szemhéjtus viszont már egy sokkal kényesebb terület. Lévén, hogy évek óta, napi szinten használom a tust, rengeteg félét és fajtát kipróbáltam már. Még régebben megelégedtem azzal, hogy némi mélységet kölcsönzött a tekintetemnek, manapság egyre háklisabb vagyok arra, ha – megint csak típustól függően – (1) festék nem eléggé pigmentált, (2) nem esztétikusan terül el/ száradást követően darabossá válik, majd lemorzsolódik, (3) az ecsete könnyedén szálaira bomlik/ kiszárad stb., így szépen lassan de eljutottam odáig, hogy igencsak megválogatom, milyen szemhéjtus kerül a kosaramba.

Highlighter, pirosító, bronzosító. Mindezek megválasztásában hangsúlyos szempont lehet (1) mennyire tartós hatást szeretnénk elérni. Azoknak ugyanis, akiknek nincs idejük arra, hogy egy-egy mosdózás alkalmával megigazítsák, vagy pótolják az idő közben lekopott festéket, azoknak mindenképp ajánlott egy tartós hatást biztosító, drágább készítményre beruházniuk. Másrészt nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy (2) a minőségi highlighterek, pirosítók, bronzosítók között nemcsak árnyalatok, hanem a csillámok tekintetében is sokkal kifinomultabb termékekkel találkozhatunk.

Rúzs, szájfény, szájkontúrceruza. Tekintve, hogy amióta az eszemet tudom szemhangsúlyos sminkeket készítettem, az ajakfestés viszonylag ismeretlen terület a számomra. Ennek ellenére, amit biztosan kizárnék a játszmából az a szájfény lenne. Ahhoz, hogy némi fényt vigyek az ajkaimra inkább választanék egy szatén finishű rúzst, mintsem bármilyen csillogó-villogó ajakfényt. Így szájfényeket és szájkontúrceruzákat illetően – nem mintha utóbbival nem szimpatizálnék, de szent meggyőződésem, hogy drogériás szinten is lehet kapni elég pazar darabokat – az olcsóbb, míg rúzsokból a középkategóriás példányok közül válogatnék.

A szempillaspirálozás világ életemben mostoha feladatnak számított. A hajamhoz hasonlóan a szempilláim is egyenesek, és a göndörítésük sem nyújt drasztikus változást, így a szemhéjtus használatát követően gyakorlatilag megszűnnek létezni. A nyáron viszont egy kezemen meg tudom számolni, hányszor használtam a szemhéjtust, amely helyett egyre többször nyúltam a szempillaspirál felé. Főleg, miután ráakadtam egy brutálisan drámai pillákat eredményező típusra. Hogy melyik is ez a szempillacsoda, azt a következő bejegyzésből megtudhatjátok!

Na, és ti mely sminktermékeket illetően szavaztok a drágább verzióra?

Bár ütemes léptekkel haladunk kifelé a nyárból, viszont úgy esett, hogy kedves párommal Balatonfüreden töltöttük az augusztus 19-20-át. Ezúttal ebből hoztam egy leheletnyi ízelítőt, hogy aztán a friss és ropogós élményekkel fűszerezett bejegyzés segítséget nyújtson számotokra, hova érdemes betévedni, ha esetleg arra jártok, akár a hidegebb hónapokban, ugyanis a Balaton rengeteg élményt, szépséget és finomságot tartogat ősszel és télen is!

A várost egyébként mindketten jól ismertük, amikor szóba került a kiruccanás lehetősége. J. már több alkalommal nyaralt a környéken, a magam részéről pedig a gyermekkori, nagymamámnál eltöltött nyári heteknek, sőt hónapoknak köszönhetően gyakorlatilag úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet, de az elmúlt évek során Balatonfüred annyit változott, hogy érdemesnek tartottuk újra felfedezni a környéket. A mehetnékre pedig csak rátett még egy lapáttal, amikor valahogy a látóterünkbe került Magyarósi Csaba ajánlója a füredi jóságokról. Néhányat ki is próbáltunk közülük!

Malackrumpli

A helyről mindenképpen érdemes tudni, hogy kéz a kézben működik a Fekete Bárány biogazdasággal, így annak terményeit, és persze az azon nevelt állatok húsát hasznosítják a Malackrumpli konyháján. Ez persze azt is jelenti, hogy napi készlettel dolgoznak, tehát a hajnali 4-6 között leszedett zöldségekből főznek, amelyek ha menet közben elfogynak, egy darabig nem tudják pótolni azokat. Ugyanez igaz a melegen füstölt ételekre, hiszen gondoljunk bele: csupán a füstölés 10-18 órát vesz igénybe, nem beszélve az 5-6 órányi utómunkálatokról, hogy aztán a Pulled Porkhoz hasonló ételcsodákat hozzanak ki belőlük.

Annak, aki esetleg nem ismerné – és bizony ezzel sokan vannak így – megsúgom: az étel egész disznóból készül, amelyet kiváló minőségű sóval és durvára darált borssal bedugnak egy ún. meglegfüstölőbe 18 óra erejéig. Az így kapott húst "kitépkedik", hogy azt összekeverve – zsíros és a húsos résznek köszönhetően – egy szaftos masszát kapjanak. A procedúrának köszönhetően a hús egyáltalán nem igényel sem cukrot, vagy bármiféle fűszerezést. Amennyiben Pulled Pork mellett döntenénk, köretként még szintén saját termelésű, bio burgonyából készült rosejblit kaphatunk, és némi savanyúságot. A végeredményhez foghatót pedig még soha életemben nem kóstoltam. Adott a puha zsemle, és a benne szó szerint SZAFTBAN TOCSOGÓ FÜSTÖLT HÚS, amely kellően harapnivaló, ugyanakkor pillanatok alatt krémessé omlik a szádban. Könyékig szaftosan rágcsáld hozzá az olajban sült, de! nem olajos rosejblit és a savanyúságot, az ízélmény pedig garantált.

Mindezt egyébként három falatból szűrtem le, merthogy a tányéromon eközben ott díszelgett egy kiadós adag Sóskapesztós parmezános lepény, amely csak és kizárólag arra várt, hogy befaljam. Bár a lepény közepén, a melegtől még lágy tésztához egy leheletnyit sokalltam a feltétet, egészen hamar túltettem magam azon, hogy nem szeretem a sóskát, és egy morzsát sem hagytam a tányéron.

A Malackrumpli egyébként félönkiszolgáló rendszerrel működik, ez pedig annyit takar, hogy (1) belépéskor a kezedbe nyomnak egy étlapot, hogy átfuthasd a kínálatot, (2) hogy aztán ott helyben megrendelhesd a legszimpatikusabbat, (3) és még azzal a lendülettel ki is fizethesd az ételt. Ekkor kapsz egy kódot, amelynek segítségével elnavigálnak majd hozzád a felszolgálók az ételeddel. Míg ez megtörténik, elbandukolhatsz a Manézsba leadni az italrendelést. A bisztró egyértelműen az "eyecatching" kategória díszpéldánya, merthogy egy régi cirkuszi kocsiból alakították ki a bárt, ahol mennyei házi szörpöket és jeges teákat lehet kapni.

A rendszer persze nem egyszer kivívta már magának néhány ember nemtetszését, hiszen lássuk be: nem ehhez vagyunk szokva, ám ennek még korántsem kell azt jelentenie, hogy ez a megoldás rosszabb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a Malackrumpli vendégeinek java része pontosan tudja, milyen jellegű helyre tévedt, és biztos vagyok benne, hogy az elvárásaikhoz hű képet és remek ételeket fognak kapni a Malackrumpliról, mindezt egy hihetetlenül laza, tóparti hangulatba ágyazva.

★★★★★

Baricska Csárda

A Baricskát illető ígéretek, mint a tartalmas magyar ételek, modern szellemben, szakértő kezek által elkészítve, kiváltképp szakács lévén, kellőképp felcsigázták kedves páromat, és nem mondom, hogy a dombon felfelé sétálva, a mesébe illő, lugasos terasz nem hozta meg a kedvem a csárdabeli vacsorához.

Hamar helyet is foglaltunk az egyik kinti asztalnál, miközben a szomszédos vendégekhez hasonlóan áldottuk a szerencsénket, hogy estére elállt az eső, és ilyen gyönyörű helyen vacsorázhatunk. Vártuk hát a pincért, aki kisvártatva ki is lesett az ajtón, majd észrevéve az újonnan érkezőket nemes egyszerűséggel visszatért a munkájához. Utóbb kiderült, mindezt azért, mert a nedves terasz miatt kizárólag a belső részen vacsorázhattunk, amellyel az égvilágon semmi probléma nem lett volna, ha a "majd csak észreveszik magukat" jellegű faképnél hagyásunk helyett, megtett volna néhány lépést, hogy tájékoztasson minket a lehetőségeinkről. A lelkesedésem persze azzal derékba is törött. Szívem szerint nekivágtam volna keresni egy másik éttermet, hiszen ezzel a gesztussal egy az egyben azon érzésem támadt, hogy a hátuk közepébe kívánnak minket. Mindez valószínűleg így is volt, hiszen a szezon egyik csúcsán érkeztünk, így az erre való tekintettel, kellő toleranciával a vendéglátásban dolgozók irányába, végül helyet foglaltunk a belső terem egyik kétszemélyes asztalánál, éppen a sarokbéli gyönyörű kályha mellett. Szerencsénkre ezúttal egy, az előzőnél jóval kedvesebb pincérhez volt szerencsénk, aki sietve bár, de készségesen, és viszonylag gyorsan felvette a rendelésünket: Szarvasgombás vaddisznógombóc, zöldfűszeres házi széles metélttel és Harcsapaprikás túrós csuszával, merthogy azon az estén, ha a hétköznapokban nem is engedhetjük meg magunknak, de a nyaralás alkalmával különleges gasztronómiai élményre vágytunk. Meg is kaptuk. A parádésan elkészített ételek már-már felejtetni engedték a kellemetlen fogadtatást, csakhogy a vacsorához járó kabaré igencsak megfeküdte a gyomrom.

Velünk szemben egy koros hölgyekből álló társaság foglalt helyet két úriember társaságában. Nem kellett hallgatóznunk ahhoz, hogy értsük minden szavukat. Éppen a privát salsa tanfolyamról és egy Miamiban található nyaralóról folyt a beszélgetés, amikor megérkeztek a cigány zenészek. Ki másnak húzták volna, ha nem nekik? Na, nem mintha mindez irigységgel töltött volna el, sokkal inkább az zavart, hogy mindezt (1) akkora hangerővel tették, hogy a saját gondolataimat nem hallottam, (2) az egyik vonós annyira közel helyezkedett el, hogy akár az ölemben ülve is zenélhetett volna, (3) tudomást sem véve a sarokban ülő vendégekről hátat fordított nekünk és kizárólag azoknak zenéltek, akik akkora összeget csúsztattak a zsebükbe, amely fedezte volna a mi aznapi fogyasztásunkat, (4) míg másik társuk, ugyancsak háttal állva, minek szépítsem: kétszer-háromszor megigazította a farpofái közé csúszott nadrágját. Nos, ez minden, csak nem az a látvány, amelyre egy ehhez hasonló kaliberű helyen elköltött vacsora közben vágytam.

Kiválóan megkreált, magyaros ételek ide, cigányzenészek oda, a Baricska egyáltalán nem idézte fel bennem az igazi, amolyan csárdákra jellemző hangulatot, merthogy annak egyik alappillére nem más, mint az ez utóbbitól távol álló meleg, szívélyes fogadtatás. A magam részéről nem szívesen térnék be még egyszer egy olyan helyre, ahol a semmibe veszik az embert, kivéve persze ha nem dagad a zsebe a húszezresektől.

★★☆☆☆

Amennyiben hamisítatlan "csárdaélményre" vágytok, ajánlom a figyelmetekbe a Koloska Csárdát, ahová nemcsak az ételek, hanem a hangulat miatt is érdemes betérni.  A belső termek mellett, a vendégek akár a teraszon is vacsorázhatnak, és ennek bizony a hűvös idő sem szabhat gátat, hiszen a fázós vendégek pokrócba bugyolálhatják magukat a vacsora erejéig. És, ha már ott jártok, mindenképpen látogassatok el a forráshoz, valamint a kettő között félúton található, újonnan kialakított vadasparkba! 

Sparhelt Bistro

A bisztróba augusztus 20-án, kései ebédre mentünk, ám annak ellenére, hogy az összes asztal foglalt volt és a személyzet már javában készült az estére, szívesen fogadtak bennünket, amely az előző este tapasztaltak után különösen jól esett a lelkünknek! Az étterem egyébként a város szívében, a Városháza szomszédságában helyezkedik el, és a vidéki romantika jegyében került berendezésre. 

A szabadtéri étkezés iránti vágyunkat kiélve, ezúttal hófehér, tiszta papírterítővel fedett asztalnál foglaltunk helyet, és azonnal ki is hozták a rövidke, azonban havonta változó étlapot, amely Chef Elek Balázs munkáját dicséri. Ígérete szerint a nagy körültekintéssel válogatott alapanyagok, a szakma mély ismerete, konyhai fortélyok sora és a főzés szeretete teszik felejthetetlenné a fogásokat. Az éppen aktuális közül pedig viszonylag viszonylag egyértelmű volt a választás, de még mielőtt belefoghattunk volna a kóstolásba, aprócska vendégváró falatkákkal kedveskedtek nekünk. A hibátlan minőségű ételek izgalmas tálalásban kerültek elénk: Borjú pofa, tökfőzelékkel, valamint Tészta, rukkola, koktél paradicsom, kukoricán nevelt csirke egyértelműen kimaxolta az elégedettségmérőt.

★★★★★

Eredeti cím: Three Parts Dead

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 384 oldal

Moly: friss megjelenés

Goodreads: 3,97

Címke: fantasy, high/ urban/ dark fantasy, steampunk

Max Gladstone: Nagyrészt halott című könyve – azzal együtt a Craft-sorozat nyitánya –, még július elején, az Agave Könyvek gondozásában jelent meg hazánkban, és egy példánya, ugyancsak a kiadó nagylelkűségének köszönhetőn, landolt a postaládámban. Azok, akik már egy ideje figyelemmel követik a blog alakulását, alighanem mára tökéletesen kiismerték az ízlésem, azonban a fantasy, a Gladstone regényben megjelenített mélységei még számomra is ismeretlenként hatottak.

„Alt Coulumb városának Kos nevű Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztő gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite.

Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találták magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is.”

A regény írójáról egyébként érdemes tudni, hogy a Yale-en tanult, később pedig ő maga is tanár lett, amelynek keretén belül oktatott a kínai Anhuj-tartományban, összetört egy biciklit Angkorvatban és ledobta magáról egy ló Mongóliában, jelenleg viszont a massachusettsi Bostonban él. 2013-ban jelölték a legjobb írókat kitüntető John W. Campbell-díjra, és azóta is hatalmas figyelem övezi minden egyes új könyvét, merthogy akad belőlük néhány. Gladstone folyamatosan a Nagyrészt halottal kezdődő fantasy regényein dolgozik, amelyek: mind ugyanabban a világban játszódnak, de a szereplői könyvről könyvre változnak. Lássuk, mit kell tudni az első részben megkreáltakról! 

Tarát épphogy kivetették a Titkos Iskolából, hogy aztán 3000 méter zuhanást követően a Világ Hasadéka mellett összetörve, vérezve, de élve térjen magához, már is megkeresték egy rendkívül kecsegtető állásajánlattal, amelynek ügyében Elayne Kevarian, mint a Kelethras, Albrecht és Ao cégtársa, és nem mellesleg a világának egyik legbefolyásosabb Mesternője, személyesen látogatott el hozzá, hogy meggyőzze: igen is szükség van a szolgálataira. A lány kitörési lehetőségként tekintve a gyakornokságra, azonban mit sem tudva későbbi megbízatásukról, rábólint az ajánlatra, és pillanatok alatt nyakig süllyed Alt Coulumb szennyes életében, az abból való kivergődésre pedig kizárólag az igazság felderítése kínál lehetőséget. Kár, hogy az igazságszolgáltatás, másként Justicia, azzal együtt pedig a város és a benne történtek mögött egy, az ő erejét jócskán felülmúló Mester áll, aki idő közben halhatatlanságra kíván törni.

„– Szóval te vagy az a kis szerzetes, akit Elayne hozott nekünk – mondta erre a csontváz, és a hangját hallva Abelard rájött, hogy nem csontvázzal, hanem élő emberrel áll szemben.

– Valójában pap. És mérnök – válaszolta Abelard. A csontváz – Lors James satöbbi – nem felelt, és Ms. Kevarian sem. Mindketten furcsán feszült figyelemmel néztek rá. – Ah. Kérdezhetek valamit?

– Egyet már kérdeztél, mérnök-pap, de kérdezhetsz még egyet.

– Önnek, hm. Nincs szája. Sem tüdeje. Hogy tud akkor… beszélni?

Lord James elvigyorodott. Ehhez nem volt szüksége különösebb erőfeszítésre.

– Jó kérdés.

Mielőtt ennél többet mondhatott volna, Abelard elájult.”

Precízen felépített, egyedi ötletekből kibontakozó világ, egy enyhe jogi színezettel, és egy leheletnyi vallási fanatizmussal fűszerezve, majd gondosan kimunkált szövegbe ágyazva. Azt hiszem, mindezek összjátéka a vádolható azzal, hogy a regény durván első negyedében elveszve kóvályogtam a sorok között, miközben folyamatosan megkérdőjeleződött bennem a szövegértési képességem. Folyton azon kaptam magam, hogy újra és újra vissza kellett térnem a szöveg bizonyos részeihez, ugyanis a tőzsdei alapon működő vallás, és annak energia-adás-vételi szerződései, amelyek egyes esetekben túlságosan aprólékosan kerültek bemutatásra, első olvasásra követhetetlenek voltak.

Mindez persze nagyobb részben a személyes tapasztalatlanságomra, és kevésbé a könyv számlájára írandó. A kötet második felére aztán egyre kivehetőbbé és követhetőbbé váltak a szálak, amelyek olvasása számtalan „aha-élménnyel” ajándékozott meg, mégis egy valamit azért leszögeznék: kizárólag gyakorlott, vagy legalábbis némi high-fantasy tapasztalattal rendelkező olvasó kezébe ajánlott regényről van szó.

A karakterekhez fűződő viszonyom éppen annyira esetleges, ahogyan Lady Kevarian tekintett egy-egy ügyben szereplő tanúra. Ahogy a tanúvallomások az igazságszolgáltatáshoz, úgy a karakterek is szükségesek a cselekmény előrehaladtához, ez azonban korántsem jelent bármiféle érzelmi bevonódást. Kiváltképp, hogy erre sem Tara, sem Elayne Kevarian, de még Abelard, Cat, és Pelham kapitány sem adott mintát. A Gladstone által megálmodott sötét és hideg világ nemcsak a szereplők jellemére, hanem az olvasó lelkére is rátelepszik, méghozzá teljesen észrevétlenül. Egy-egy szikra aztán mégis felsejlik, és annak reményét kelti, hogy éppenséggel alakulhatnának másképp is a kapcsolatok.

„Ahogy az emberek méretüket, bonyolultságukat és képességeiket tekintve növekedtek, az isteneik velük együtt növekedtek.”

Szóval továbbra is lóg a levegőben valami. Ebben a világban, amely telis-tele van Istenekkel és Istennőkkel, Mesterekkel és Mesternőkkel, feltámasztott holtakkal, és megint csak feltámasztott istenek, vámpírokkal és vízköpőkkel (zseniális elgondolás!), mégis megjelenik az emberiesség szikrája. Így, vagy úgy. De megjelenik.

„– Nem mehetnénk gyorsabban? – kérdezte Abelard a lótól, mire az nyihogott valamit, amit – ámbár Abelard sohasem tanult lótolmácsnak – valószínűleg úgy lehetett volna lefordítani, hogy „Ha kiszállsz, és tolod, akkor talán”.

★★★★☆

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed Max Gladstone: Nagyrészt halott című könyve iránt, ide kattintva már is beszerezheted!

Az IsaDora története a ’80-as években, egészen pontosan 1983-ban kezdődött, amikor is az INVIMA AB – a márkanév mögött álló svéd cég – alapítói, Ingvar Vigstrand és Ingrid Berndtsson kamatoztatni kívánták a szépségipart illető tapasztalataikat. Ez utóbbit főként Franciaországból, Olaszországból és az Egyesült Államokból vagy Németországból importált termékek forgalmazása kapcsán szerezték, azonban sokszor úgy érezték: a külföldről behozott szépségipari cikkeken bizony bőven akad még mit javítani. Újítási szándékuk a minőségtől kezdve, a formaterveken és a színválasztékon át, egészen a csomagolásig terjedt. Felismerték az illatmentes termékek iránt való igényt, de leginkább azt, hogy a fogyasztók mennyire vágynak a luxustermékekre, csakhogy ezeket korántsem engedhetik meg maguknak. Így hát egyre inkább felerősödött bennük az elhatározás, hogy egy napon saját termékekkel fognak előállni.

Az IsaDora név Malmőben született meg, méghozzá a konyhaasztal mellett folytatott éjszakai beszélgetések folyományaként, amelyet nemsokára az egész világon be is jegyeztettek, ami pedig igazán bámulatos: tevékenységük központja 30 év alatt mit sem változott. A termékfejlesztéstől a gyártáson át az értékesítésig minden ebben a városban történik, a saját reklámügynökség működtetésére nem is beszélve.

A márkanevet manapság, megközelítőleg 40 országban – Oroszország, Németország, Spanyolország, Ausztria, Norvégia, Finnország, Dubai stb. – ismerik és szeretik, azonban ez nem volt mindig így. Az első termékeik az legalapvetőbb dekorkozmetikumokból álltak, mint a rúzsok, körömlakkok, szempillaspirálok, szemceruzák, szemhéjpúderek és pirosítók. Mindezek 1983 novemberében jelentek meg a svéd szaküzletek polcain, aztán egy évvel később Norvégia, majd pedig Skandinávia többi országa is exportálta a kozmetikumaikat.

Néhány érv az IsaDora termékei mellett:

- Arra törekednek, hogy a legmagasabb minőséget a lehető legkedvezőbb áron biztosítsák. A vállalat ésszerű és hatékony szervezeti felépítésének hála az árakat valóban elfogadható szinten tudják tartani. A lehető legnagyobb költséghatékonyság érdekében a kezdettől fogva minimalizáltak a gyártási folyamat közbenső szakaszait.

- A márka nemcsak a termékek megjelenésével törődik, de a zárószalaggal védett csomagolásnak köszönhetően a higiéniára is ügyelnek.

- A minőségi alapanyagoknak köszönhetően nincs szükség allergiás reakció veszélyét hordozó illatanyagok hozzáadására. A kozmetikumok mindegyike klinikailag tesztelt, és a termékfejlesztések során nem végeznek állatkísérleteket. Mindezek azonban zárják ki a széles választék lehetőségét, amelyben rengeteg szín, stílus és az aktuális trendnek megfelelő újdonság is megtalálható, így kéthavonta megújuló színkollekciókkal és a legkülönlegesebb termékekkel – színtelen szempillaspirál és a 100%-ig ásványi készítmények teljes kollekciója – kedveskednek a vásárlóknak.

●

TROPICAL PARADISE

Na, de hogy konkrétumokról is beszéljünk: Az IsaDora 2016-os nyári kollekcióját az igazi trópusi paradicsom élettel teli, ragyogóan élénk színei inspirálták, mint: Fiery Fuchsia, Hot Coral, Papaya, Green Rainforest, Blue Lagoon, Papagayo Blue. A trópusi ihletésű árnyalatok gondoskodnak az arc, a szemek, az ajkak, és persze a körmök tündökléséért a fülledt, nyári éjszakákon.

Eye Shadow Quartet – 07 Tropical Garden

Igazság szerint nem használok túl sokszor szemhéjpúdert, így viszonylag kevés, és többségében valamilyen visszafogott, nude árnyalatokat mozgósító palettával rendelkezem. Éppen ezért örültem neki, hogy tesztelhettem az Isadora új, limitált kiadású 07 Tropical Garden névre hallgató, négyes szemfesték palettáját, hiszen egy kicsit kirángatott a komfortzónámból.

● Megújult formula, új technológia és megújult dizájn

● Krémesen bársonyos, bőrrel szinte egybeolvadó textúra

● Extra tartós hatás: +12 óra

● Intenzív árnyalatok

● Kifogástalanul satírozható

● Rugalmasan puha, finom réteget képez a bőrön

● Liquid power technológia

A paletta külsejét tekintve egy egyszerű fekete tokból, és egy átlátszó fedélből áll, amelyen keresztül megcsodálhatjuk a csodálatos trópusi szemfestékeket és egy kétvégű, szivacsos applikátort, noha ez utóbbi nálam valószínűleg kihasználatlanul fog maradni. A négy szín mindegyike fényes, inkább sötétebb árnyalatokat mozgósít. A bal felső egészen pontosan egy arany, rögtön mellette pedig annak eggyel sötétebb bronzos változata található. Az alsó sorban egy selymesen csillogó, számomra enyhén khaki beütésű zöld és elektromosan vibráló kék szín is fellelhető, amely garantálja az izgalmas sminkek elkészítését, nemcsak a nyári napokra! Ebben a palettában rengeteg fantáziát látok ahhoz, hogy Karácsonykor vagy akár Szilveszterkor, mondjuk a zöldet arannyal, vagy a kéket ezüsttel kombinálva hasznosíthassuk.

A festékek pigmentáltsága számomra kimondottan megfelelő. A szemre történő felvitelt követően nem hivalkodó, ugyanakkor szépen építhető. Porolását tekintve egészen egyedülállónak mondható, amely persze nem is olyan meglepő, hiszen a terméket kimondottan úgy fejlesztették ki, hogy krémes textúrát kapjanak.

Egy szuper palettáról van szó, amivel kifejezetten meg vagyok elégedve. Árkategória tekintetében ugyan a húzósabbak közé tartozik, hiszen ennyiért akár 8-10 színt tartalmazó palettát is beszerezhetünk, viszont annak, aki kedvet kapott ehhez a készlethez, jó szívvel tudom ajánlani.

A Eye Shadow Quartet mellett további tündöklést garantálnak a Perfect Contour Kajal Waterproof szemceruzák, amelyek egyrészt gazdagon pigmentáltak, másrészt pedig a szemhéjon puhán sikló, színes – 62 Tropical Blue és 63 Tropical Garden –, és nem mellesleg vízálló kozmetikumok.

Perfect Contour Kajal Waterproof – 62 Tropical Blue

Kimondottan távol állnak tőlem azok a krémes szemfestékek, amelyek stiftes vagy ceruzás formában kerülnek a kezem ügyébe. Bár a könnyebb felvitelt hivatottak szolgálni, többnyire csak megnehezítik a munkámat, amelyet követően a festék általában megül a szemhéjam barázdáiban. A ceruza meglehetősen puha, ugyanakkor annyira tartós eredményt nyújt, hogy még egy cunami sem tudná lemosni.  Mindenesetre precíz, tiszta vonalak húzásához semmiképp nem választanám, inkább a színezéshez, satírozáshoz. A ceruza leheletnyi hátránya – legalábbis számomra –, hogy nem tekerős formájú, hanem hegyezni kell, így könnyen kárba vész a termékből.

● Puha textúra, mely finoman siklik a szemhéjon

● Intenzív árnyalatok

● Különlegesen tartós hatás: 14 óra

● Vízálló

● Vízvonalon is használható

● Hegyezhető IsaDora Pencil Sharpener Slim hegyező segítségével

A vízálló hatás azonban nemcsak a szemceruzáknál, hanem a szempillaspiráloknál is visszaköszön. Build-Up Mascara Extra Volume 100% Waterproof spiráljuk gyorsan száradó, különlegesen rugalmas textúrájú, rétegezhető festéket tartalmaz, méghozzá két árnyalatban: 20 Black és 25 Ocean Blue.

A Tropical Paradise ajkakért felelős termékei ezúttal a Twist-Up Gloss Stick névre hallgató ajakceruzák, amelyek tartós hidratáló hatást, és intenzív árnyalatokat – Peachy Pink, Paradise Punch, és Tropical Fuchsia –, ígérnek, ám utóbbi két árnyalat a Papagayo Blue és a Papaya árnyalatokkal karöltve nemcsak az ajkakon, hanem a körömlakkok választékában is megjelennek. 

Az élénk ajkak és körmök mellett, azt hiszem, a bronzosítás idézi fel a leginkább a nyár hangulatát, amelyben a Bronzing Powder nyújthat segítséget. Gazdagon pigmentált bronzosító púder üde, és napbarnított arcbőr hatását kelti. 35 gr-os kiszerelésének köszönhetően bőséggel használható testre és arcra egyaránt. Erről azonban személyes tapasztalatok hiányában a Krémmánián olvasható értékelést ajánlanám a figyelmetekbe!

Ti próbáltatok már valamilyen sminkterméket az IsaDorától?

Egyik reggel kaptam egy üzenetet nevelőapukámtól. Arra az esetre, ha unatkoznék: küldött egy receptet, amely egy Tejszínes Oreo Sajttorta elkészítését taglalta. Úgy döntöttem, meglepem vele, mire hazaér a munkából, kiváltképp, hogy a sütemény első, aztán a második pillantásra is rendkívül egyszerűnek tűnt, ugyanakkor hihetetlenül trendinek. Amióta ugyanis kapható hazánkban az Oreo keksz, mindenki oda van érte, bár a magam részéről sokkal jobban kedvelem az előzőnél ezerszer gazdagabb Pilótát. Maga a torta elképzelése viszont igencsak megtetszett, annak ellenére is, hogy az eredeti receptet nem találtam elég megbízhatónak. Mindenesetre nekiestem, és a saját szájízemre szabtam a süteményt. Ennek az eredményét osztom meg ma veletek, így a nyár margójára.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához:

- 14 db Oreo keksz (kb. 100 g)

- 100 g kekszmorzsa

- 50 g kristálycukor

- 3 ek kakaópor

- 5-6 ek vaj

- 250 g krémsajt

- 2-3 db Oreo keksz

- 3 ek porcukor

- 300 ml tejszín (jól behűtve)

- vanília aroma

- 8 db Oreo keksz

- 3-4 kocka étcsokoládé

- 2 ek vaj

Azzal kezdtem, hogy fogtam a kekszeket, kettéválasztottam őket, és egy tálba kikapartam belőlük a krémet. A csokoládés kekszeket beletettem egy zacskóba, rátettem egy konyharuhát, és húsklopfoló segítségével összetörtem. Ehhez hozzáadtam a kekszmorzsát, a kristálycukrot, majd hozzászitáltam a keserű kakaóport. A morzsalékot alaposan átkevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem kb. 5-6 ek olvasztott vajat, ügyelve arra, hogy még véletlenül se áztassam el a vegyes kekszmorzsát. A massza akkor megfelelő, ha nedves virágföldhöz hasonlít. Elővettem a 26 cm-es, csattal ellátott tortaformámat, kikentem vajjal, és belenyomkodtam a kakaós morzsát a formába, és egy kiskanál segítségével úgy egyengettem a masszát, hogy a kekszalapnak legyen egy kis pereme. Előmelegített sütőben, 180 °C-on kb. 10 perc alatt átsütöttem a masszát, hogy a kristálycukor megolvadjon, és összefogja a kekszszemeket. A sütőből kivéve kihűtjük a morzsalékot, hiszen ha melegen, vagy csak langyosan tennénk rá a krémet, az megolvadna, és nem érnénk el a kívánt állagot. A sütemény egyébként azzal a változtatással is elkészíthető, hogy a kekszeket a krémmel együtt törjük össze, ez esetben viszont kihagyhatjuk a cukrot, és a sütést is, és egyszerűen betehetjük a hűtőbe.

A krémsajtot (pl. Mascarpone, Philadelphia) kikeverjük a porcukorral, a kikapart, enyhén megolvasztott krémmel és a vanília aromával. Kézzel apróra törünk néhány szem kekszet, és hozzákeverjük a krémsajtos masszához. Egy másik edényben felverjük a tejszínt, majd pedig összekeverjük a tejszínhabot a kekszes krémmel. Az elkészült krémet tegyük rá a kekszalapra, és simítsuk el rajta.

A díszítéshez verjünk fel még egy kevés (kb. 0,5 dl) tejszínt, töltsük habzsákba, és nyomjunk rózsákat a torta tetejére, helyezzünk a halmok tetejére félbe tört kekszeket. Olvasszuk fel vízgőz felett az étcsokoládét egy kevés vajjal, és egy kiskanál segítségével locsoljuk meg tetszés szerint a tortát. Várjuk meg, míg a torta tetején megszilárdul a csokoládé, és csak ez után tegyük a hűtőbe, különben kicsapódik a csokoládé. A tökéletes eredmény eléréséhez helyezzük néhány órára a hűtőbe a tortát.

A ropogós morzsa a vaj esszenciájával és a karamellizálódott cukorral, valamint a könnyed, sajtkrémmel elegyített tejszín, a benne elrejtett kekszdarabkákkal nemcsak az íze, vagy a tetszetős külseje, hanem a különböző textúrák összjátékának, és a nevetségesen egyszerű elkészítésének köszönhetően is tökéletes választás a fülledt augusztusi napokra.

Az Inecto Naturals termékeivel a kókuszos termékcsalád hajápolói kapcsán még márciusban nyílt lehetőségem megismerkedni. A tesztelést akkoriban elégedettséggel zártam, hiszen a márka készítményei egyrészt tökéletesen megfeleltek a velük szemben támasztott elvárásaimnak, másrészt nemcsak a hatóanyaguknál, hanem az ár-érték arányuknál fogva is észrevétlenül belesimultak a mindennapi hajápolási rutinomba.

A nyár elején aztán érkezett egy újabb csomag, amely egy csodás Inecto Naturals Argan Extra Csillogás Sampont és egy Inecto Naturals Argan Gazdagon Hidratáló Hajkondicionálót tartalmazott, méghozzá egy remek kezdeményezéssel egybekötve, miszerint 2016. május 1. és augusztus 31. között minden megvásárolt Inecto Naturals termék után 7 forintot a Noé Állatotthon megsegítésére fordítanak. Azok számára, akik közelebbről ismerik a brit szépségmárkát, a kampány persze korántsem meglepő, hiszen a cég többek között arról vált híressé, hogy vegán termékeket forgalmaznak és határozottan elzárkóznak az állatkísérletektől.

A kezdeményezésről értesülve, még azzal a lendülettel csatlakoztam, pontosabban Mamusszal csatlakoztunk hozzá. A készítményeket azonnali tesztelés alá vetettem, hiszen a hajápolási termékeknek több időre van szükségük ahhoz, hogy igazán kifejthessék a hatásukat. Meg is tették. Mutatom, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtam!

Miért az argánolaj?

A marokkói argánolaj az egyik legegzotikusabb olaj a világon. Esszenciális zsírsavakban és antioxidánsokban hihetetlenül gazdag alapanyagnak számít, így tökéletes választás lehet a száraz, gyakran feszülő és viszkető bőr számára. Szinte azonnal felszívódik, azáltal intenzív hidratálást és vitalitást nyújtva a bőrnek. Regenerál. Táplál. Tündöklővé tesz.

Az argándió olaját mozgósító termékcsalád tartalma a már említett Extra Csillogás Sampon, Gazdagon Hidratáló Hajkondicionáló, valamint a kókuszoshoz hasonló Intenzív Regeneráló Hajpakolás, Tündöklő Csillogás Hajolaj, továbbá a Hidratáló Kézkrém, Hidratáló Testápoló, Gazdagon Hidratáló Krémtusfürdő. 

A termékeket megpillantva az első gondolatom az volt, hogy mind a sampon, mind a hajkondicionáló HATALMAS, egészen pontosan 500 ml-es kiszerelésben kaphatóak, így gyakorlatilag hónapokra garantálja a hajápolási készítményekkel való ellátottságunk. A masszív műanyagflakonokon nem találunk semmit, amely egy kicsit is hivalkodónak számítana, a címkék leginkább az Inecto Naturals üzenetét hivatottak hirdetni. A palackokat felpattintós kupakokkal látták el, amely a használatot tekintve rendkívül praktikusnak számít, továbbá elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy három használat után ne törjön le.

"Ints búcsút unalmas, fénytelen hajadnak! Az Inecto Extra Csillogás Argánolajas Sampon gyönyörűvé és élettel telivé teszi tincseidet. Hajkoronád vonzó és csillogó lesz."

A tesztelést samponnal kezdtem, amelyet egész egyszerűen bemasszíroztam a nedves hajamba, majd 1-2 percen keresztül állni hagytam, és alaposan leöblítettem. A procedúrát mindig kétszer ismétlem, mielőtt a balzsamért nyúlnék.

"Hidratálj! A Gazdagon Hidratáló Argánolajas Hajkondicionáló táplál és vitalizál, így hajtincseidet egyedülállóan puhává varázsolja."

A sampon alapos kiöblítését követően használtam tehát a hajkondicionálót, méghozzá nem a hajam teljes felületén, kizárólag a hajvégeimen. 1-2 percig hatni hagytam, majd alaposan leöblítettem azt.

Míg a sampon állaga teljesen átlátszó, állagát tekintve pedig viszonylag híg, addig a hajkondicionáló az előzőnél jóval fehérebb és sűrűbb. Az illatuk egy az egyben a szalonhatást idézte fel bennem, bár a kókuszos készítmények illata, amelyek jóval karakteresebbek, valamivel közelebb állnak az ízlésemhez, mint a gyengéd argándióé.

A hajápolási rutinom utolsó lépéseként a szárítás előtt felvittem a hajamra 1-2 nyomásnyi Inecto Naturals Coconut Csillogó Ragyogás Hajolajat. Na, nem mintha újabb flakonnal vásároltam volna, ugyanis a mindössze 100 ml-es kiszerelés március óta bőven kitart, és még sokáig ki is fog.

Hozzáteszem: Nem, még mindig nem hiszek abban, hogy létezik ezen a világon bármilyen hajápolási termék, amely életre keltheti a roncsolt hajat, ugyanakkor az Inecto Naturals készítményeinek összjátéka a nyár eleji hajvágásom óta gondoskodnak a tincseim vitalizáltságáról anélkül, hogy elnehezítenék azokat. Továbbra is ajánlom tehát a számotokra az Inecto Naturals termékeit, kiváltképp prevenció gyanánt!

Vigyázzatok az állataitokra! Szeressétek őket nagyon!

Amennyiben pedig felkeltettem az érdeklődéseteket a termékek iránt, a lehető leggyorsabban a www.takemeshop.hu weboldalon érhetitek el azokat, ugyanakkor mindenképpen érdemesnek tartom a különböző drogériák, mint a DM polcainak átböngészését.