Pages

2016. március 30., szerda

Mindig volt, van és lesz tervem. Mindig is csináltam valamit, és egyikhez sem tudtam úgy hozzáállni, hogy nem sikerülhet. A barátnőm szerint néha már-már idegesítően izgága vagyok, de talán ennek is köszönhető, hogy idén töltöm be a 30. születésnapomat, és úgy érzem, eddigi életem során, soha nem voltam ennyire termékeny, mint az elmúlt 1-2 esztendőben.


1.) Emlékszel arra a pillanatra, amikor azt érezted, hogy mindenáron fotóznod kell? Bombaként robbant be az ötlet, vagy lassanként szivárgott be az életedbe?
Azt hiszem, folyamatában alakult ki minden. Leginkább az a pillanat él bennem kristálytisztán, amikor elhatároztam, hogy be kell szereznem egy tükörreflexes, digitális fényképezőgépet, hogy lássák az emberek, merre járok. A következő ilyen mérföldkő az volt, amikor kicsomagoltam a D3100-as Nikon gépemet. Megszűnt a világ. A munkahelyemen aznap szerintem már csak ez kattogott az agyamban.

2.) Miből, vagy honnan merítesz inspirációt?
A mai fotósoknak könnyű dolguk van. Egy erős alapötlethez bármikor „hozzá lehet kukázni” a folytatást, gyakorlatilag a világ bármely pontjáról. A különlegesebb nézőpontokat az internetről tanulom, de sokat utazok tömegközlekedéssel is, és figyelem az embereket. Hatással vannak rám a képek, az emberek és a társadalmi helyzetek.




3.) Mely témákat jeleníted meg előszeretettel a fényképeiden?
A társadalmi szituációkat és sorsokat kimondottan szeretem megjátszani. Emellett pedig a gasztronómiai vonalat meglovagolni. Mivel sokat járok esküvőkre, mostanában egyre inkább megkedveltem a hangulatfotókat, és azok készítését is.




4.) Melyik fázis áll a szívedhez a legközelebb a munkafolyamot illetően?
Mindig más. Előfordul, hogy az utómunkálatok során, egy-egy képpel akár órákat is elszórakozok. Tervezni is szeretek. Összerakni mit, hogyan szeretnék megjeleníteni a képeimen.

5.) Mit gondolsz, mik a te személyes erősségeid a hivatásod illetően?
Hihetetlen érzékeny vagyok a női dolgokra. De komolyan. Érzelmes ember vagyok, ezáltal olyanokra is figyelmet fordítok, amelyeket a férfiak ritkán vesznek észre.

6.) Mely területen/ területeken érzed azt, hogy fejlődnöd kell?
MINDENBEN. Ha beértem a technikai szintet, akkor fejben lépek előre, aztán meg fordítva. Arra törekszem, hogy mindig az maradjon meg bennem; még jobb akarjak lenni és ne süppedjek bele a bársonyszékbe. Folyton figyelni kell a körülöttünk lévőket, és ez egy jó versenyhelyzet is egyben. Egyszóval mindenben, mindig fejlődni kell.


7.) Milyen jellembeli tulajdonságokat tartasz elengedhetetlennek ahhoz, hogy valaki fotós legyen?
Szépérzék, empátia, de ha egy valamit tanácsolhatok csak: Szív nélkül ezt ne csináld! Bár ez az élet minden területére igaz.

8.) Egy felmérés szerint az emberek 60%-a nem szereti azt a munkát, amit végez. Tapasztalataid alapján, hogyan teremthetünk szenvedélyből megélhetést?
Csak úgy működik, ha kifelé is azt mutatod, ami belül van. Nem sajnálsz egy pillanatot sem. Jó vagy az emberekhez és sokat foglalkozol a marketing részével is. Na, és persze mindig a legjobbra törekedsz az adott pillanatban.


9.) Hogyan kezeled az eléd gördülő akadályokat? Mik azok, amik meg tudnak akasztani? Mekkora hatással vannak rád a negatív hiedelmek?
Az akadály jó dolog. Meg kell oldani valami olyat, amiről előtte azt gondoltad, hogy nem fog sikerülni. Nem hiszek abban, hogy bármi is meg tudna akasztani. Mindenből előnyt kell kovácsolni. A negatív hiedelmekre pedig nem sok figyelmet fordítok, hála az égnek nem is találkozok velük sokszor.

10.) Miben látod a siker kulcsát? És egyáltalán: Mit jelent számodra a siker?
Alázatban és tenni akarásban. Számomra a siker az, hogy megismernek a környéken. Szeretnek az emberek, és ha hazajövök, akkor a magánéletben is ugyanezt tapasztalom.


11.) Mindezek alapján hogyan nézned ki a sikergörbéd? A karriered szempontjából, mely események jelentenék a legmagasabb és legmélyebb pontokat?
Legyen a legalacsonyabb az, amikor elkezdtem a fotózást. A legmagasabb pedig úgy gondolom, várat még magára.

12.) Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a fotóalanyaidat illetően?
Nagyon sokféle ember van. Néha dobok is egy hátast. Sokat tanulok tőlük. Amit biztosan tudok: nekem kell a leghatározottabbnak lenni, különben félreértés lesz a vége.

13.) Mekkora szerepet játszik az önismeret a munkád során?
Az évek során rengeteg emberrel találkoztam. Mindegyikük más és más volt. Ennek egyfajta természetes velejárója a formálódás. Folyamatosan változunk, így az alapvető jellemvonásaink mellé, mindig bejön egy-egy új nézet, viselkedési forma. Sokat tanulok az emberektől. Hibákat és előnyöket, akarva-akaratlanul is megmutatnak. Az önismeretem magammal és a külvilággal szemben folytonos csiszolódás alatt áll. Önbizalmat lehet szerezni az adott feladatokhoz, és úgy mondd, felnőhetünk hozzájuk, bár hozzáteszem: 7-8 évvel ezelőtti színpadi megjelenést ma már nem tudnám elviselni. A kérdésre visszatérve, önismeret nélkül nem fejlődhetünk. Ehhez időről-időre le kell ülni, és el kell gondolkodnunk magunkon. Az emberek önismerete, bár ennél inkább énképről beszélnék, nálam az első találkozásnál bekerül egy halmazba, és bővebb beszélgetés után szortírozom magamban szét, ki, hova kerüljön az én nézeteimhez képest. Munkával kapcsolatban, javarészt olyan emberek keresnek fel, akikkel hamar egy hullámhosszra tudok kerülni.



2016. március 25., péntek

Ahogy A nőiességünk megélése című bejegyzésben olvashattátok, pszichológiai vizsgálatok által alátámasztott, hogy a lélekápolás mellett, bizony a külső szépség ápolásával is érdemes foglalkozni, hiszen azokkal, akiket szebbnek találunk kedvesebben bánunk, keressük a társaságukat, arról nem is beszélve, hogy a külsőnk az énkép alakulásában szintén rendkívül fontos szerepet játszik. A tavasz remek lehetőség kínál arra, hogy egy leheletnyit többet foglalkozzunk magunkkal, amelyhez remek alternatívát nyújtanak az Inecto Naturals termékei.


Az Inecto Naturals egy brit szépségmárka. Filozófiájuk szerint hisznek a természet erejében, éppen ezért minden egyes készítményüket maga a természet inspirálta. A kókusz-, és az argándió olajának hozzáadásával biztosítják a termékek gazdagon tápláló és hidratáló tulajdonságát. Az általuk használt alapanyagok mindegyike fenntartható forrásból származik, a termékeket pedig soha nem tesztelik állatokon.

Az Inecto termékek csomagolásáról az egyszerűségben rejlő szépség és a természetesség köszön vissza, amelyek magukban hordozzák a kókusz színvilágát. Mindenki számára elérhető árkategóriáról, és bő választékkal rendelkező termékcsaládról van szó, amelynek teljes tartalma: Gazdagon Tápláló Kókuszos Sampon, Hidratáló Kókuszos Hajkondicionáló, Hidratáló Kókuszos Hajregeneráló Pakolás, Csillogó Ragyogás Kókuszos Hajolaj, Gazdagon Tápláló Kókuszos Krémtusfürdő, Kényeztető Kókuszos Testápoló, Gazdagon Hidratáló Kókuszos Krém, Kényeztető Kéz-, és Körömápoló Kókuszos Kézkrém.

A márka készítményei közül főként a hajápolási termékek lopták be magukat a szívembe. Ezer meg ezer blogger, youtuber számolt már be a kókuszos sampon és hajbalzsam gazdagon tápláló hatásáról, számomra azonban a legkedvesebb Inecto Naturals termék a Csillogó Ragyogás Kókuszos Hajolaj és a Hidratáló Kókuszos Hajregeneráló Pakolás, annál is inkább, hogy a hajam meglehetősen vékonyszálú, ugyanakkor sok van belőle, hajmosást követően pedig rendkívül könnyen gubancolódik, így a könnyebb kifésülhetőség érdekében egy hajbalzsamnak és egy hajolajnak mindig a kezem ügyébe kell akadnia. 



A tesztelést rendkívül nagy reményekkel, és nem mellesleg a hajolajjal kezdtem. Előzőleg a Kallos: Hajvégápoló szérumját használtam, így akarva-akaratlanul, de a hajolajnak farkasszemet kellett vele néznie. Amit egyébként a kókuszolajról érdemes tudni, hogy felhasználásáról 4000 éves feljegyzések állnak rendelkezésre. Az egészségre gyakorolt hatását azóta méltatja az emberiség. A bőr-, és hajápolás legfontosabb alapanyaga a kókuszolaj, amely ápol, táplál, hidratál, és megvédi a bőrünket a környezet káros hatásaitól. 


A hajolaj 100 ml-es, pumpás adagolóval ellátott, vékony, hengeres üvegben kapható. Ez utóbbi rendkívül könnyűvé teszi a készítmény adagolását, amely enyhén sárgás árnyalatban úszik az üvegben, azáltal már-már ránézésre is garantálva az organikus összetevőket. Ígérete szerint ragyogóvá, vitalizálttá és puhává varázsolja a hajat. A hajolajból egy borsószemnyi adagot vittem fel a nedves hajvégeimre, majd remélve, hogy megkönnyíti a fésülködést, beledörzsöltem abba, azonban olaj ide, olaj oda, a termék ezen „kiegészítő funkciója” sajnos nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, ahogy az illatát övezőek sem. Kimondottan kedvelem a kókuszos illatokat, így a termékcsalád készítményeit kimondottan nekem találták ki, kiváltképp, hogy ezeknek a termékeknek nem kimondottan „KÓKUSZ”, sokkal inkább egyfajta kókuszos habcsók, vagy vattacukor illatára emlékeztetnek. Alig vártam egész nap magamon érezhessem az édeskés kókusz illatát, így némiképp csalódottan vettem tudomásul, hogy bár igazán selymessé, puhává és ragyogóvá varázsolta a hajam, az olaj illata a szárítást követően elillant, így szárítást követően, ha érezni szeretnénk az illatát, mindenképpen érdemes „utóolajozást” végezni a hajvégeken.



Így vágtam bele a hajregeneráló pakolás tesztelésének, amely az olajjal ellentétben egy 150 ml-es kiszerelés, a pumpás megoldás helyett az egyszerű, tubusos megoldást választották. Néhányan ez utóbbit a negatívumok közé listázzák, számomra viszont kimondottan megnyugtató, hogy nem kell közelharcot vívnom a cseppekért a pumpacsővel, hanem egy ollóval könnyedén kettévágom a tubust, és kinyerhetem belőle a maradék krémet. A pakolás már hófehér színben tündököl, és legalább olyan intenzív illatot áraszt magából, mint az olaj. Ebből egy diónyi adagot vittem fel a hajvégeimre, majd 3-5 percig hagytam, hogy tegye a dolgát. A pakolás állaga, az olajéval egyetemben jóval könnyedebb, mondhatni hígabb, mint a hagyományos társaiké, éppen ezért sokkal inkább hasonlít egy balzsamhoz, mintsem pakoláshoz. Öblítést követően kissé szkeptikusan megszárítottam a hajam, és elégedetten konstatáltam, hogy a kókuszos illat teljesen áthatotta a hajszálaimat, így nemcsak könnyed kókuszillatot kölcsönzött neki, hanem igazán élettel telivé varázsolta azt.


Az Inecto Naturals hajápolási termékei mindenképpen beteljesítik, amit ígérnek. Se többet, se kevesebbet. A hajolaj igazán lágy tapintásúvá teszi a hajat, és egészséges fényt kölcsönöz neki, viszont a pakolás kelti igazán életre azt. Mindkettőt jó szívvel tudom ajánlani nektek, mint a hétköznapi, hajápolási rutin kiegészítő termékei gyanánt.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket a termékek iránt: A hajolajat, és amennyire tudom a sampont és a balzsamot is a DM üzleteiben, a pakolást pedig a Tescoban is megtaláljátok. A www.takemeshop.hu weboldalon viszont mindkettőt, sőt a teljes termékcsaládot elérhetitek.


2016. március 19., szombat

Eredeti cím: L'étonnant pouvoir des couleurs
Kiadó: Partvonal Kiadó, 2016
Oldalszám: 151 oldal
Goodreads: 4,43
Moly: friss megjelenés
Címke: francia, tudományos, ismeretterjesztő

A héten került bemutatásra Jean-Gabriel Causse: A színek hatalma című könyve, amellyel  a Partvonal Kiadó jóvoltából, március elején nekem is lehetőségem nyílt megismerkedni. 


Lássuk, hogy mit ígér a könyv a fülszöveg alapján:

"A Csillagok háborúja bölcs Jedi lovagjai nem véletlenül harcoltak színes lézerkardokkal. Valószínűleg ők is tudták, hogy a szín igazi fegyver lehet. De miért fontosak a színek? Hogyan befolyásolnak minket a hétköznapjainkban? Hogyan tudjuk használni a bűvös erejüket? A színek tudatos használata mindenki számára ajánlott, akit érdekel, milyen színhatásokkal próbálnak még többet eladni a boltok, a lakásunkban milyen szerepet játszanak a színek, vagy hogyan legyünk kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek az általunk viselt tónusok gyógyító erejétől.
Ebben a könyvben minden benne van, amit a színek hatalmáról tudni kell, lehet vagy illik. Hasznos, szórakoztató, és helyenként kellően meglepő!"

Kíváncsi lennék, hogy az iménti szövegből mely sorok ragadták meg először a figyelmeteket. Felteszem a pirossal írtak. Magamból kiindulva legalábbis mindenképp. Jócskán a könyv felénél tartottam, amikor végül rászedtem magam a fülszöveg teljes elolvasására, és ugyanekkor jöttem rá a pirossal írt mondatok szándékoltságára. Nem is gondolnánk, hogy a színek milyen befolyással bírnak ránk nézve, pedig számos pszichológiai vizsgálat áll rendelkezésünkre bizonyíték gyanánt.
A piros szín egyénre, azáltal teljesítményre gyakorolt hatását támasztja alá az a vizsgálat is, amelyet a New York melletti, Rochesteri Egyetemen végeztek el 2007-ben, és egy IQ-teszt kitöltésére kérték fel az egyetemistákat. Míg az egyikük feladatlapjára piros színű, vastag filccel írták rá a sorszámot, addig a másikéra hagyományos, fekete tollal jegyezték fel azt. A számoknak nem igazán volt jelentősége. A kutatókat csak az érdekelte, hogy befolyásolja-e az eredményeket a számok színe. A teszt kitöltése közben megfigyelték, az előbbi alany elmélyülten koncentrált, semmi másra nem gondolt munka közben. Minden egyes másodpercre szüksége volt ahhoz, hogy a lehető legtöbb kérdést eredményesen meg tudja válaszolni. A vizsga végén aztán jóérzéssel adta be a papírjait, hiszen szinte maradéktalanul sikerült befejeznie a tesztet. A második tanulónak fel sem tűnt a szám, hiszen a gondolatai máshol jártak. Úgy vélte, hogy ennek a tesztnek semmi köze a tanulmányaihoz, így cseppet sem érzett feszültséget. A kérdéseket könnyűnek találta, és kíváncsi volt a teszt eredményére.

A vizsgálat végeztével rájöttek, hogy a piros sorszámú tanulók több kérdésre válaszoltak, azonban több hibát is vétettek. Átlagosan tehát sokkal rosszabb eredményeik lettek. Ebből arra következtettek, hogy a piros szín stresszt okoz, ami negatívan befolyásolja a racionális gondolkodást, ami az IQ-teszt során jelentős pontveszteséget okozott (Elliot, Maier, Moller, et al. 2007 – Lichtenfeld, Maier, Eliot, Pekrun, 2008).


A színek hatalma tudományos pontossággal megírt könyv, amelynek tömörségét az író – számomra néha kissé erőltetett – humorával igyekszik fellazítani. Az előbbiekhez hasonlóan, úgy Jean-Gabriel Causse minden egyes kutatás és vizsgálat pontos forrását megjelölve kalauzolja el az olvasót a színek világába, ezáltal garantálva a téma hitelességét.

A szakszerűség, afféle elméleti alapozásként, legerőteljesebben a regény első fejezetében érhető tetten. Ebben a színek érzékelésétől kezdve, a sokféleségükön és a hőmérsékletükön keresztül, egészen a reprodukciójukig, valamint az optikai csalódás fogalmáig, mintegy csokorba szedve megtalálhatjuk a legfontosabb, olykor rendkívül száraz tudnivalókat a színeket illetően. A színek gyakorlati alkalmazásáról szóló információkat, amelyek valljuk be, már csak első olvasatra is sokkal izgalmasabbnak hatnak, a következő – A színek hatása alatt és Hogyan válasszuk ki a saját színeinket? – fejezetekben taglalja az író.

"Jean-Gabriel Causse, a Párizsban és Tokióban élő színdijázner, aki a színeket nemcsak esztétikai szempontból közelíti meg, de számításba veszi az érzékelésünkre, viselkedésünkre gyakorolt hatását is. A negyvenöt éves férfi a Francia Színbiztosság tagja, Japánban az Onward textilcsoport munkáját segíti, valamint tervezett már színdekorációt egy pszichiátriai klinikának is. Mindezek mellett szakterülete a magánlakások, boltok belsőépítészete, a textilipar színeinek és különféle áruk csomagolásának megtervezése.
A színek hatalma 2014-ben jelent meg Franciaországban, és komoly ismeretséget hozott a kreatív szakember számára. A magyar kiadást Gerjeni Mirjam fiatal grafikusművész illusztrációi teszik még élvezetesebbé."

TUDTAD?

● A termékek méretét illetően, általában nagyobbnak érzékeljük a meleg (sárga-vörös) színű, míg kisebbnek a hideg színárnyalatú (kék-zöld) tárgyakat (Déribéré, 1996).

● A vörös és a kék fénycsövek nagyobb kockáztatási kedvre ösztönöznek, így érik el a kaszinók, hogy a vörös környezetnek hála a játékosok sokkal több pénzt tegyenek kockára (Stark, Saunders és Wookey, 1982).

● Bizonyos színek kapcsán ösztönösen bizonyos illatokra asszociálunk, így ha megszagolunk egy zöldre színezett narancslevet, akkor azt valószínűleg össze fogjuk téveszteni a citromlével (Gilbert, Martin és Kemp, 1996).

● A reggeli fényterápia rendkívül eredményes az étkezési problémákkal (anorexia, bulimia) küzdők, valamint az alkoholisták elvonókúrás kezelésében is (Int. Jornal Of Eat Disorders, 2003).

A színek hatalma teljes mértékben beteljesíti a hozzá fűzött reményeket. Egy rendkívül informatív, tudományos precizitással megírt könyv, és gyakran meghökkentő ahhoz, hogy bárki figyelmét lekösse. Éppen ezért a képzőművészet, pedagógia, és a pszichológia területében érdekelt személyek mellett, ajánlom mindenki figyelmébe, akit egy kicsit is megmozgat, miként fejtik ki ránk a hatásukat a színek a hétköznapokban.



A Partvonal Kiadó kínálata egyébként számos informatív könyvet tartalmaz, amit abszolút érdemesnek tartok végigböngészni. Jean-Gabriel Causse: A színek hatalmas című regényét pedig ide kattintva elérhetitek.

2016. március 15., kedd

Néha csak kapkodjuk a fejünket, mennyi impulzus ér bennünket az évek során. Az idő előrehaladtával egyre többször érjük magunkat tetten, miközben akarattalan számvetésekbe bonyolódunk az életünkkel, mi több, precíz leltárt készítünk róla. Utóbbi nagyjából úgy néz ki, mint amikor a főnökünk felsorol százhúsz dolgot, amiben jók vagyunk, majd megjegyez egy valamit, amiben kevésbé. A negatívumok természetüknél fogva előszeretettel vetnek gyökeret a tudatunkban, és vagy felőrlik, vagy megtanítanak arra, miként teljesítsük ki a nőiességünket.


A nőiesség megélése nyújtja a lehető legtökéletesebb visszaigazolást arról, hol tartunk az önismeret felé vezető úton, merthogy legyen szó annak bármely összetevőjéről – külsőségektől kezdve, az általunk felvállalt szerepeken át, egészen a kapcsolatainkig –, mindegyikük az önismerethez vezethető vissza. 

Korábban, amikor elkezdtem tudatosan kutakodni a témában, majd az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat megosztani a blogon, veszett ügynek tartottam a TÖKÉLETES ÖNISMERET állapotának elérését. Éppen a minket körülvevő, inger gazdag környezet okán, amely a legkülönfélébb szituációknak, ismeretségeknek köszönhetően tükörként fedi fel a személyiségünk, számunkra addig ismeretlen aspektusait. Ebben a változásra berendezkedett társadalomban, az "elengedés-központú" életszemlélet elterjedése, az állandóság leértékelődését vonja maga után. A harmonikus működés feltétele azonban nem más, mint a változás és az állandóság együttes jelenléte, ez utóbbi pedig a külsőségek változásával ellentétben, a belső, személyiségből fakadó tartalmakból eredeztethető. Később aztán azzal is szembesültem, hogy mi, nők különböző életkori szakaszok függvényében, de ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe. Alapigazságokkal foglalkozni, újrafogalmazni, vagy éppen tudatosítani őket, nemcsak eszméletlenül spirituális élmény, hanem önmagában képes garantálni a téma hitelességét, hiszen ezek a gondolatok mind azon ősi, női tudás morzsái, amelyek sejtjeinkbe ivódva, generációról generációra öröklődnek. Az egyéni különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy egy-egy gondolat mikor, hogyan és miért érnek célba. Melyek azok, amelyekkel kapcsolatban az első pillanatban érzed, hogy rímelnek a tieiddel.

Félreértés ne essék: korántsem önjelölt szakértőként, sokkal inkább hétköznapi, fiatal nőként, aki útikalauzt készít arról, miként élhetjük meg a nőiességünket a mindennapok sodrásában, fordulok azokhoz, akik szintén érdeklődnek, vagy esetleg segítségre szorulnak önmaguk megismerésében. Szívből hiszem, hogy ez lenne életünk egyik küldetése. Megismerjük és megszilárdítsuk személyiségünk, nőiességünk alappilléreit.


És ezzel kapcsolatban bizony felmerül néhány kérdés: Hogyan fogjunk hozzá? Mely területtel érdemes elsőként foglalkozni? A kapcsolataink rendbetételével? A szerepeink tisztázásával? Mihez kezdjünk a külsőségekkel? Egyáltalán: A külsőségek mennyiben határozzák meg a nőiességünket? Mennyiben elvárt azoknak éltetése, vagy éppen elutasítása? Az emberekben működnek az előítéletek. Ha adunk magunkra, akkor azért, ha meg elhanyagoljuk magunkat, akkor meg azért vesznek minket a szánkra.

Ami biztos: Az, ahogyan a külsőségekről vélekedünk, nemcsak a személyiségünkről, vagy az önismeretünkről, de még az önértékelésünkről, és az önbizalmunkról is árulkodik, arról nem beszélve, hogy kihatással van a társas kapcsolatainkra.

Attól még, hogy "belső szépség számít" agyonhasznált közhelye kétségtelenül igaz, kiváltképp, hogy ez az, ami kivetül a külsőnkre is, érdemes figyelembe venni azokat a pszichológiai tényeket, miszerint a szép külsővel rendelkező embereket természetünknél fogva rokonszenvesebbnek találjuk, ugyanis tőlük más vonzó tulajdonságokat várunk. Mi több, azokkal, akiket szebbnek találunk, kedvesebben is bánunk, kifejezetten keressük a társaságukat, éppen ezért a fizikai vonzerő a rokonszenv és az énkép alakulásában szintén jelentős szerepet játszik.

A visszajelzések kulcsfontosságúak a nőiességünk megélésében, azonban többségünk számára még az is kihívást jelent, hogy egyáltalán meghalljuk, vagy ne talán komolyan vegyük a bókokat. És egyáltalán: Hogy van az, hogy mi, nők eszméletlenül nehezen tudjuk csak megszeretni magunkat? Miért keressük ösztönösen a hibáinkat, és miért vagyunk képtelenek megbirkózni az adottságainkkal? Miért nem tudunk elnézőbbek lenni önmagunkkal szemben?