Katie Françoise: Egy igaz szerelem története│Könyvajánló

Kiadó: Álomgyár Kiadó, 2015

Oldalszám: 218 oldal

Besorolás: romantikus

"Gabriella, a történet hősnője nyaralni indul barátnőjével Puerto Ricóba, ahol találkozik az ünnepelt filmcsillaggal, David Canóval és szoros barátság alakul ki köztük. Vagy talán még annál is több? Gabi szerelmes lesz a férfiba, mégis elutasítja annak közeledését és a nyaralás végeztével hazatér férjével.

Egy váratlan fordulat azonban úgy hozza, hogy idő közben Gabi férje, Roberto bejelenti: válni akar, újra fellángolt a szerelem közte és a volt barátnője között. Látszólag elhárul minden akadály Gabi és David szerelmének beteljesülése elől.

De a sors furcsa játékot űz a szerelmesekkel, ezért a két egészen különböző világból érkező fiatal útjai hamarosan szétválnak, és Gabi kénytelen egy hatalmas titokkal a szívében élni. Vajon el tudja titkolni szerelme elől azt, amit mindenki más tud?

Katie Francoise első romantikus-kalandos regényében választ keres a minden férfit és nőt foglalkoztató kérdésekre. Vajon el lehet választani azokat, akiket egymásnak szánt a sors?"

Gabriella és Eszter Puerto Ricó-i nyaralásuk alkalmával belebotlanak az ünnepelt filmcsillagba, David Canóba, akit éppen vérmes paparazzik üldöznek. A lányok közbenjárásának köszönhetően a férfinak sikerül megszabadulnia az újságíróktól. Háláját kifejezendő meghívja őket vacsorázni, azonban találkák sora ezután is folytatódik. Gabriella és David kapcsolata egyre inkább elmélyül, csakhogy a családi kötelezettségek, a távolság, az eltérő közeg mind megnehezítik kettejük kapcsolatának kibontakozását. Vajon a kapcsolatuk kiállja az idő próbáját? Na, és a rosszakaróik közbenjárást? Mi több: Képesek-e átlépni a makacsságukon a boldogság érdekében?

A regény egyik alappillére az utazás, viszont sajnáltam, hogy az abból fakadó lehetőségek kiaknázatlanul maradtak. A turistáskodás kimerült a tengerparti napozásban és a bazárjárásban, ami egyébként hihetetlenül jó alkalmat nyújtott volna némi utalásra, miszerint Gabriella korábban már járt a szüleivel Puerto Ricóban. Sőt ennek alkalmával még egy nyári kalandba is bonyolódott, ami kulcsfontosságú információnak számít Gabriella és David kapcsolatának alakulásában. A fordulatot egyébként díjaztam, de ha már elején elhintett volna néhány ezzel kapcsolatos utalást, akkor gyanakvással telve olvastam volna azokat a sorokat, amikor David megbabonázottan figyeli a nő nyakát, és nem úgy értelmezem, hogy megkívánta őt, hanem: "Ő lenne az? Vele találkozott Gabriella évekkel ezelőtt?"

Ami a leginkább zavart  az a – mind a címet, mind a regényt átszövő – kliséhalmaz. A gazdag, népszerű, ráadásul eszméletlenül szexi színész találkozik a férjes asszonnyal, aki bár ragaszkodik erkölcsi elveihez, mégis megremeg a lába a férfi láttán. A történet valószínűleg akkor is működött volna, ha David nem színész, hanem egy egyszerű halász, sőt ennek köszönhetően talán még mélyebb lelki tartalmak is meg tudtak volna jelenni a regényben. Ennek fényében persze a történet végén kialakuló bonyodalmaknak sem lett volna miből kibontakozniuk.

Amit viszont muszáj kiemelnem, mert hihetetlenül aranyos részlet:

"– Az apukád messze lakik. Nagyon sok munkája van, ezért nem tud velünk lenni.

– Mit dolgozik?

Ezt a kérdést nem vártam. Nem akartam becsapni a gyerekem. Könnyes szemmel, összeszorult szívvel mesélnem kellett neki az apjáról.

– Színész. Egy nagyon tehetséges színész. Éppen ezért nem tud eljönni, mert nincs rá ideje. Hidd el, életem, nagyon szeret téged! A szemeidet tőle örökölted!

Odalépett hozzám, lehúzott magához, a kis kezét az arcomhoz tette, és megsimogatott:

– Anya! Köszönöm, hogy te nem vagy színész."

Számos olyan írástechnikai hibát fedeztem fel a regényben, amelyek írói tapasztalatlanságból fakadnak. Mind közül a leghangsúlyosabb, hogy az írónő inkább elmesélte a cselekményt, mintsem megmutatta volna. Ennél fogva az elbeszélések és a dialógusok egyensúlya megbillent, így több mint kétszáz oldalon keresztül, jóformán a hősnő monológját olvashattam. Néhány párbeszédes epizód beékelése sokkal elevenebbé tehette volna a regényt. Gondolok most arra, hogy Paulo és Marko is többször szerelmet vallott Gabriellának, azonban ezek kizárólag említés szintjén kerültek bele a történetbe. Ezzel szemben rengeteg olyan rész került bele, amelyet feleslegesnek tartottam, mert nem vitte előre a cselekményt, csupán megakasztott az olvasásban. Hogy konkrét példát hozzak: Gabriella elviszi a kisfiát a vadasparkba, ahol semmilyen számottevő esemény nem történt, mégis több oldalon keresztül olvashattam arról, hogy milyen állatokkal találkoztak. Ezek mind olyan hibák, amelyeket rengeteg elemző olvasással és az írás gyakorlásával lehet fejleszteni. Na, és persze egy jó bétával, aki felhívja mindezekre a figyelmet, ugyanis egy hozzáértő, külső szemlélő eszméletlen sokat tud segíteni a cselekmény alakításában.

Mindezek ellenére egy kedves, könnyen és gyorsan olvasható regény, éppen ezért kikapcsolódásnak tökéletes. Azoknak, akik szeretik a tömény romantikától átitatott történeteket biztostan tetszeni fog.